Milánóban aznap egész nap vihar készülődött. Valaki félelemmel figyelte, én feszültséggel. Végül is a viharok fontosak. Teljességet adnak egyes élményekhez. Tegnap este ez kétszeresen igaz volt.

Renzo Rosso vállalkozása a divatiparban a kezdetektől bomlasztó hatású volt. A DIESEL 1994-es kampánya volt az elsők között, amely beismerte, hogy nem fél előítéletek nélkül hirdetni a szerelmet. David LaChapelle akkori fekete-fehér fotója Bob Parist és Rob Jacksont, az 1990-es évek it gay párját ábrázolta, amint szenvedélyesen csókolóztak haditengerészeti tisztnek öltözve, háttérben egy csatacirkálóval. Rosso idén egy hatalmas rave partival kívánta megerősíteni hírnevét, amelyre összesen 7000 vendéget hívott meg. "Itt van, ez a divat, senkié sem, hanem mindenkié, és szórakoztat minket" – olyan mintha egy maroknyi beavatottnak kiáltotta volna, és több mint 6000 rajongónak, akiknek jegyet ajánlott. Már csak ezért sem lehetett kevesebbre számítani, mint egy gigantikus méretű show-ra. A tegnapi DIESEL bemutató pedig tényleg az lett.  

Amint leültem a kijelölt helyemre, leszakadt az ég. Mintha csak kérésre jött volna. Ekkor a reflektortornyok durva hideg fénye és a fém torzítását utánzó tudatalatti elektroütések belevillannak az esőhullámokba, miközben a szirénák visszaszámolnak a kezdésig. Az első modell, egyszerre kivetítve egy óriási kivetítőre is, pedig úgy hat, mint egy nyugodt kezdés. Martnes nem akar minden poént elsőre lelőni. A tömeg így is teljes extázisba kerül. Az elmét átható techno zene pedig mindenkit mozgásra késztet.

A felvonuló első tíz modellből nyilvánvaló volt, hogy Martnes a DIESEL-történet analógiája mellett döntött. A szinte kizárólag farmer modellekkel, mintha alapvető elméleti keretet akarna adni. Denim is what we do. Ám a következő fejezet nem váratott sokáig magára. Ahogy közeledett a csúcspont, közben az eső is felerősödött, és a reflektorok meg a zene is egyre inkább egy tomboló vihar hatását imitálta. A kifutón meg úgy tűnt, hogy a farmer menet közben szétesett. Martens maximálisan használta ki a farmer töredezettségét, és úgy tűnik, mintha álcázott katonák vonultak volna a szemünk előtt. Ursina Gysi (aki a legutóbbi Jacquemus kampány mögött áll) szuggesztív stílusú és lenyűgöző karékszerei voltak láthatók a modelleken. Ezután feltűntek az éles és neonszínek is. Olyan érzése volt az embernek, mintha mátrixkatonákat küldtek volna harcolni a galaxisunkon kívüli trópusi dzsungelbe a földi techno nevében. Időközben a smink is változott. Az ezüstös fehér és arany arcok nem emberi entitásokra emlékeztettek, amelyeket valószínűleg a híres Goldfinger Bond-film ihletett.

Abban a pillanatban, amikor a kifutón markáns formájú tolldzsekik jelentek meg, ezzel Martnes már a nagy finálé felé tartott. Az utolsó fémes modellek bemutatását egy tiszta fekete szín fejezi be egy nővel, aki feltűnően emlékeztetett Bella Hadidra protézisekkel. A média és az influencerek egyaránt azonnal megjelölik Bellát közösségi oldalukon. Ezt az álhírt például az olasz Elle és az eredeti Cosmopolitan is átveszi. Közvetlenül a műsor vége után azonban kétségek támadnak, mivel még az esti after partyn a vendégek között van Dalton DuBois, akit a bemutatót zárta és szándékosan el volt maszkírozva. Ezt szándékosan tették vagy hibáztak? 

Az S/S 2024-es kollekciójában Glenn Martens felhagyott a konceptuálisan illuzórikus ruhákkal, fogas kérdésekkel és intellektuális tréfával, és szabadon engedte a fantáziát. Szűrés nélküli szórakozás. Épp időben. A DIESELnek sikerült magát újra feltalálnia, most itt az ideje a bulinak. Köszi!

ÚJDONSÁGOK