Mihály Zsanett
Számomra a feladatköröm hiánytalan betöltése a misszióm, ez az, ami leginkább motivál.
Vermontban minden pozíció egyedi, és ezt Mihály Zsanett is tudja. Hogyan alakult a karrierje, hogyan jellemezné a munkanapját, és mit értékel leginkább a nálunk végzett munkájában? Ennél többet is elmondott nekünk egy élvezetes interjúban.
Mi vezetett arra, hogy Vermontban dolgozz?
2019 április hónap végéig rám nem jellemzően, de szükségszerűen már a második felmondásomat adtam be az évben. Számomra a legfontosabb tényező, hogy mind szakmailag, mind emberileg fel tudjak nézni a vezetőségre és a csapattagokra, akikkel együtt dolgozom, így ahol rosszul érzem magam és boldogtalan vagyok, ott nincs maradásom. Több helyre is pályáztam azon a tavaszon, de meg voltam győződve róla, hogy a Vermont lesz az igazi. Így is lett.
Milyen pozíciókat töltöttél be a vállalatnál?
2019-ben HR Specialist-ként kezdtem a pályafutásomat a Vermont-nál, 2022-ben pedig kineveztek a magyar régió HR Manager-i posztjára.
Jelenleg milyen pozícióban dolgozol?
Jelen pillanatban HR Managerként dolgozom.
Hogyan jellemeznéd egy munkanapod?
Ha létezik lehetetlen küldetés, akkor az ennek a kérdésnek a megválaszolása. Viccet félretéve, a teendők, a felmerülő feladatok és az ad hoc problémák olyan színpompásak, akár a szivárvány. Képtelenség lenne a munkanapjaimat ráhúzni egy adott sémára, de én ezt kimondottan élvezem. Magánéletben majdhogynem minden percemet jó előre eltervezem és esély sincs arra, hogy spontán legyek. Meglepő módon, amint a hivatásomról van szó, át tudok kapcsolni ebbe az improvizatív üzemmódba annak érdekében, hogy a váratlanul felbukkanó teendők minél hamarabb megoldásra kerüljenek.
Mit szeretsz a legjobban a munkádban?
5 évvel ezelőtt az utolsó körös interjúmon fogalmazta meg azt a meglátást az immáron HR vezetőm, hogy igenis vannak olyan emberek, akiknek nem való ez a pozíció, mert nem akarnak a HR összes felmerülő és szerteágazó területével, fajtájával foglalkozni. Itt azonban teljeskörűen bele kell állni az összes folyamatba. Számomra nagyon lelkesítő, hogy a munkakörömet nem úgy kell jellemeznem, mintha dobozba lennék zárva, amely doboznak a mérete nem változtatható vagy nem bírok belőle kitörni. Minden olyan elasztikus. A folyamatokat végig lehet/szabad követni, a társosztályokkal kooperálni, változtatni, működőképesebbé, hatékonyabbá varázsolni. S ha már az előző kérdésre adott válaszomban a munkanapjaimat a szivárványhoz hasonlítottam, a feladataim kapcsán úgy tudnék fogalmazni, hogy képtelen lennék a szivárvány összes árnyalata közül csupán egy kedvencet választani, mert mindet ugyanúgy kedvelem. Nem tudnék köztük különbséget tenni, mert mindegyiknek megvan a maga szépsége és helye a nagy egészben. Még akkor is, ha ezt eleinte nem így gondolja az ember.
Mit értékelsz leginkább a kollégáidban/csapatodban?
Szerencsésnek érzem magam, hogy konkrétan az összes Vermont színekben dolgozó kollégát a csapatom részének tekinthetem, mert itt mindenki ezen elv alapján működik. Senkinek nem kell ezt külön átadni vagy elmagyarázni, érzik az összetartozást, ezt a fajta hitvallást. Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy minden nap mindenkivel tartom a kapcsolatot, de eddig akárkivel fújt össze minket akár az országhatárokon is átívelő szél egy-egy megoldásra váró munkafolyamat kapcsán, azokkal a munkatársakkal eredményesen működő, támogató közeget hoztunk létre.
Ha már egy divattal átitatott cégnél dolgozunk, hoznék egy idevágó hasonlatot. Úgy gondolom, ha a szoknya anyaga jelképezi a Vermont-nál dolgozó összes kollégát, a HR-es olyan, mint a ruhakorcba húzott gumi. A szoknya minden négyzetcentiméterénél jelen van, érezzük az ottlétét, még akkor is, ha ő láthatatlanul bújik meg. Ezért hiszem azt, hogy mindenhová tartozom egy picit. Persze van három kiemelkedő terület: elsősorban a HR csapat, akikkel olykor megeshet, hogy nem is beszélünk egy nyelvet, mégis összekapcsolódunk a nagy távolság ellenére is. Mindemellett kiemelném a magyarországi retail csapatot, amelynek óriási jelentősége van számomra. S nem utolsósorban a magyarországi irodai csapatom. Akik végképp nem csupán a kollégáim, hanem a szövetségeseim, bizalmasaim és barátaim. Sokszor elhangzik a nagy igazság: a munkahelyére nem barátkozni jár az ember, ami valóban így van. De mennyire király már, ha ez mégis megadatik neki. S annak ellenére vagy pont amiatt, hogy teljesen különböző területeken dolgozunk, folyamatosan tanulok tőlük valami lenyűgözőt és elkápráztat a szakmai felkészültségük.
Mi inspirál a munkádban?
Számomra a feladatköröm hiánytalan betöltése a misszióm, ez az, ami leginkább motivál. A munkám olyan, mint egy sakkjátszma. Napról napra, évről évre szüntelenül gyakorlok, próbálgatom a szárnyaimat és tökéletesítem a lépéseim. Nem feltétlen mindig a győzelem a fontos, hanem a tapasztalat és a tudás megszerzése, az, hogy egyre bölcsebbé, nyitottabbá és elfogadóbbá váljak. Az, hogy ügyesen adaptálódjak és soha ne ijedjek meg, ezzel biztosítsak a kollégáim számára megnyugvást és oltalmat.
Mindemellett szeretném megjegyezni, hogy a HR terület megítélése a köznyelv által mindig nagyon ambivalens. Lehet mumus vagy őrangyal. A célom az, hogy ez a vélekedés a második opció felé tendáljon.
Mi teszi számodra egyedivé a munkát a Vermontnál?
A Vermont életérzés, amelyet nem lehet szavakba önteni. Ez csak úgy magával ragad és rád simul. Az itt lévő kollégák lénye, a stabil háttér és támogatás, valamint szakmai felkészültség egyvelege. Az, hogy itt mindenki megmaradt érző embernek.
Mit értékelsz a legjobban a Vermontban?
Újra muszáj vagyok visszacsatolni az itteni utolsó körös interjúmra. Arra a kérdésre, miszerint milyen munkahelyet szeretnék magamnak, ezt a választ adtam: Minden nap mosollyal az arcomon szeretnék bejárni dolgozni. Ez az első munkanapom óta pont ebben a formában valósul meg, s az esetenként felmerülő húzós időszakok ellenére is, semmit sem változott. A Vermont valóra váltotta a jó munkahely definícióját számomra.
Hogyan oldod meg a munka és a magánélet egyensúlyát? Mi segít ellazulni és újra megtalálni az egyensúlyt egy nehéz munkanap után?
Eléggé a szívemen viselem a munkám, így nehezen engedem el a napjaim eseményeit és sokszor cikáznak otthon is a fejemben a munkahelyi teendőkkel kapcsolatos gondolatok. Ilyen a személyiségem, ezen nehéz változtatni, de dolgozok rajta. Akad is egy-két trükköm rá: imádok a kis (nagy) kutyámmal időt tölteni, már csupán a jelenléte is megnyugtat, játszunk és együtt pihenünk a kertben. Nagy szenvedélyem az olvasás, gyerekkorom óta rengeteget olvasok, amiben a kollégáim is partnerek, sokszor kölcsönzünk egymásnak könyveket és ajánlunk jobbnál jobb olvasmányokat a másiknak. Néha felolvasó délutánokat tartok a kiskutyámnak az éppen aktuális kedvencemből, eddig nem adta jelét annak, hogy ne élvezné. Igyekszem a legtöbb szabadidőm a családommal és a barátaimmal tölteni, órákat csak beszélgetni, jókat enni és kirándulni. A stresszlevezetésre pedig tökéletesen bevált számomra a heti több alkalommal megvalósuló edzés, legyen az spinning, pilates vagy jóga.
